Réz András még el sem kezdte írói munkásságát, máris kis híján zátonyra futott. Az általános iskola első osztályában egyik szigorú kritikusa – bizonyos Ilonka néni – megállapította, hogy kézírása ronda, tintafelhasználása botrányos. Mivel a szerző egyébiránt jó tanulmányi előmenetelt tanúsított, második osztályba léphetett. A traumát azonban nehezen heverte ki, ezért első írói korszakában a szóbeliséget választotta – mint urbánus mesemondó. A Marczibányi téri általános fiúiskolában azzal a feladattal bízták meg, hogy a lyukasórákon mesékkel kösse le osztálytársait, nehogy azok lebontsák az iskolát. Meséi főként szuperhősökről és szuperkémekről szóltak. Ez volt első sikere: az iskola a mai napig áll. Kamaszkorának költői zsengéi nem ismeretesek. Soha nem tárta verseit a nyilvánosság elé. Szerencsére. Igaz, később, már egyetemi évei alatt szerelmes versben fordult szakítani készülő szerelméhez. A német romantika jegyeit mutató költeményt nem tekinti írói munkássága részének. Már csak azért sem, mert a vers címzettje később felesége és múzsája lett. (Későbbi műveiben gyakran emlegeti leplezetlen iróniával mint „hozzá közel állót”. De ez legyen az ő baja. Végül is ő írta azt a verset...)
Az egyetem után alkalmi munkával – főként írással – kereste a kenyerét. Kezdetben szakfordítóként dolgozott, de hamarosan megnyílt infantilis vénája, és egy gyermeknyelvről szóló munka lefordítása után, a mesék kezdték érdekelni. Ekkortájt fordította le a Tesz-vesz Várost, és a Sün, aki meg lehetett simogatni című kötetet. Bár sok rövid írása jelent meg különféle lapokban filmről, irodalomról, reklámról, kultúráról, önálló köteten nem gondolkodott. A forgatókönyvírói tanulmányai során írt munkái sem a honi, sem a hollywoodi stúdiók figyelmét nem keltették fel. Filmírói munkássága akkor kapott szárnyra, amikor a Linda írói közé került. Már akkor szorongott. Ezért alkotásait diszkréten Coper Andrásként jegyezte. Az Angyalbőrben szerzői között már saját nevén találjuk meg. Mégsem tekinthetjük ezt igazi coming out-nak, hiszen első szépirodalmi műve, A szelek háza (1989) szerzőjeként Andrew C. Copper van feltüntetve. Az elkövetkező időszakban ír forgatókönyveket (Kaland az élet, Tükörgömb), és írásaiban afféle poptudományos showmanként is megmutatja magát folyóiratokban (Playboy, IPM).
Az igazi fordulatot a 2003-as esztendő hozza meg. A hozzá közel állók azzal cseszegetik, hogy ideje lenne addigi írásait kötetbe foglalni. Réz vérszemet kap, és a kiválasztott írások közé afféle kárpát-medencei Woody Allenként személyes hangú humoreszkeket illeszt. A kötet a Válogatott szorongásaim címet kapja, és nagy sikert arat a könyvpiacon. Tőle szokatlan gyorsasággal – egy év alatt – megírja első igazi regényét. Ez az Orr (2004). Egy hiperszaglással megáldott/megátkozott férfi története a kor magyar viszonyai között. Van benne egy kis bűn, egy kis szex, egy kis politika. És temérdek illat. A szerzőt rengeteg helyre hívják szimatolni, így nem csoda, hogy következő kötete, a Mozibubus csak két évvel később, 2006-ban lát napvilágot. Bár az író eredetileg egy regényen szeretett volna dolgozni, a hozzá közel állók kategorikusan kijelentik, hogy márpedig a filmekről írnia kell. Így aztán régi és új írásokból megszületik a mű, amely Rézre jellemző módon szörfözget a filmtörténetben, keresi a választ a mozi hanyatlására, a kultuszfilmekre, a sorozatokra. Meg mindenre. És még ugyanebben az évben stúdióba vonul: felolvassa válogatott szorongásait, így születik meg a Hangos szorongásaim című hangoskönyv. Aztán hosszabb szünet következik. Az írót leköti a WERK Akadémia létrehozása. Közben csak egy vámpíros kisregény megírására jut ideje, amely 2011-ben e-book formájában jelenik meg.
A 2010-es esztendő a Köldök éve. Az író szokatlan regényt írt, ugyanis a története 1985-ben kezdődik, és 2035-ben ér véget. A megtörtént múltból az elképzelt jövőbe szinte észrevétlenül átsikló történet egyszerre humoros és fájdalmas utópia. Bár a szerző – saját bevallása szerint – éppen azért írta, hogy az általa leírt jövő ne következzen be, a regény megjelenése óta eltelt egy évben egy csomó sötét jóslata beteljesedett. (Talán mégsem kellene hagyni, hogy ennyit írjon.)
Legújabb kötete a Még mindig szorongok. Ebben a kötetben a vámpíroktól a facebookig, a műzlitől a libatömésen át a boszorkányokig rengeteg veszedelmes dologról esik szó. De vannak benne ügynökök és fókabébik is. A szerző olykor szalonképtelen vicceket mesél, és kételkedik a valóságshow-k valóságtartalmában. Ráadásul még röhögni is lehet rajta. A Válogatott szorongásaim 2003-ban jelent meg. Mivel sejtjeink hétévenként kicserélődnek, a szerző most – vadonatúj sejtjeivel – végiggondolja, hogy az azóta eltelt évek során békésebb, boldogabb, szeretetre méltóbb lett-e a világ. Az író magyarázatot keres benne katyvaszos világunk lököttségeire. Azért az olvasó együtt nevethet vele, mert az egyértelműen kiderül, hogy a szerző szereti ezt az egészet: az életet, a világmindenséget. Meg mindent.