 |
 |
 |
 |
Lehettünk volna milliárdosok? Ültem a bejárat melletti asztalnál, és a kávémat
hörpölgettem. Kicsit gyűrött voltam, s a belépő férfira csak akkor
figyeltem fel, amikor a pultnál fáradt, rekedtes hangon egy fél
rumot kért. Valahonnan ismertem. Sejtelmem sem volt, honnan. Pontosabban,
nem is ismertem, de volt az arcában valami ismerős. Megfordult,
körbenézett. Talán üres helyet keresett, és akkor észrevett. A szeme
felcsillant, az asztalomhoz lépett. BÁRKA Megyek haza valamelyik este. Rögtön bekapcsolom
a gépet, hogy megnézzem az elektronikus postámat. Na, zúdulnak is
rendesen a levelek. Reklámszemetet kisöpörjük, vírusos izéket leradírozzuk.
Marad vagy öt-hat. Az egyik nagyon furcsa. Életművészet Amikor 2003 kora tavaszán bejelentették,
hogy elkészült az emberi géntérkép, az általános ünneplés közepette
nem is nagyon figyeltünk fel egy aprócska megjegyzésre, mely szerint
a korábban feltételezett 80-140 ezer emberi génnel szemben, ennél
lényegesen kevesebbel, mindössze 26-40 ezerrel kell számolnunk a
jövőben. Nem nagy öröm, különösen, ha összevetjük az ecetmuslica
(Drosophila melanogaster) 13 ezer és a fonálféreg (Caenorhabditis
elegans) 18 ezer génjével. (Köztünk szólva azért ismerünk néhány
alakot, akit bármikor becserélnénk egy ecetmuslicára, de akár még
fonálféregre is.) TITKOS TUDÁS Megyek be a múltkor a kedvenc könyvesboltomba. Érdeklődöm,
hogy hol találom a nemrég megjelent Fukuyama-kötetet. A pénztárban
ülő hölgy felvilágosít: "Tessék az ezoterikánál keresni!" Zavarba
jövök. Igaz, hogy ez az amerikai tudós sok mindennel foglalkozott
már félszázadnyi életében a politikatudománytól a bioetikáig, de
az ezoterika eddig elképzelhetetlenül távol állt tőle. Bár ha jól
belegondolok, ezzel a névvel könnyebb bekerülni az ezoterikusok
közé. Lehet, hogy így jobban is fogy. KAVIÁR MINDIG KELL Már lassan tíz éve, hogy elköltöztem a Budai Várból.
Kezdetben mindig attól féltem, hogy vissza fogok vágyni, ezért egy
darabig nem nagyon jártam arra. Ma már nem tartok a honvágytól.
És amikor látom, ahogy az idegenvezetők terelgetik a tikkadt turisták
csordáit, végtelenül boldog vagyok, hogy külföldinek sem kell lennem
Budapesten. A hatalom íze Valamelyik nap dr. Kollmanné Lemhényi Dávid Andrea
szakácskönyvében kutattam törökparadicsomra komponált receptek után,
amikor kihullott belőle egy megsárgult, reszketeg kézzel írt kis
papír, amely valamilyen sütemény leírását tartalmazta. Ebben az
állt:"végy hat almat, vágd ki a csumáját, hintsd meg gazdagon
dióval, fahajjal, porcukorral". Ha a receptírót komolyan vesszük,
a hatalomnak nyilvánvalóan valamiféle édességnek kell lennie.
|
   |
